1%

„Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,47b)

Ha gyülekezetépítési tervekről kell beszélnem, először, úgy gondolom, azt kell tisztáznom, miben is látom a gyülekezet célját. Hiszen minden épületet is valami céllal építenek, és – jó esetben – a céljának megfelelően is! Összefoglalóan talán úgy tudnám meghatározni egy gyülekezet célját, hogy az egy olyan közösség legyen, ahol, és amin keresztül Isten országa épül ebben a világban. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyülekezet tagjainak a gyülekezetben lehetőségük van megismerni Jézus Krisztust, és egyre inkább elmélyíteni a Vele megélt kapcsolatukat. Más szavakkal: hitre jutni és növekedni a hitben. A gyülekezet alapja tehát Jézus Krisztus személye valamint az egyének és a közösség Vele való kapcsolata (1Kor 3,11; Jn 15,5), a célja pedig hogy a Jézussal megélt személyes kapcsolaton keresztül Isten Lelkének vezetésével és erejével Isten akaratát cselekedhesse (Kol 1,9-10). Mit jelent mindez a gyakorlatban? Hitem szerint egy gyülekezet életének két alappillére kell, hogy legyen, ahogyan egy keresztény ember életének is: Isten Szavának, a Bibliának az olvasása, tanulmányozása és az imádság. Isten Szavából tudjuk meg ugyanis, hogy kicsoda Isten, és kik vagyunk mi magunk, az imádság által pedig közvetlenül kapcsolatba léphetünk Istennel, a valóságos személlyel, Aki vágyik a velünk való személyes kapcsolatra! Éppen ezért a gyülekezet legfontosabb alkalmának a vasárnapi istentisztelet tartom: ahol a gyülekezet együtt hallhatja Isten Szavát és annak magyarázatát, valamint együtt is imádkozhat. (Ehhez kapcsolódóan jónak tartom, ha az igehirdetések legalább hallgatható formában felkerülnek a gyülekezet honlapjára, de a legideálisabb a videó formátum lenne. Arra az esetre, ha valaki éppen nem tud eljönni a templomba.) Az istentiszteletek mellett alapvető fontosságúnak tartom egy gyülekezet életében a rendszeres hétközi imaközösséget és Bibliaórát. Tudom, hogy az imaközösség megélése Magyarországi Evangélikus Egyházunkban mára nem túl gyakori, mégis egy csodálatos lehetőség, és keresztényként Istentől kapott feladatunk is (1Thessz 5,17). Akadálya lehet egy imaközösség megélésének, hogy valaki kényelmetlenül érzi magát egy ilyen helyen, mert nem tudja, hogy „kellene” imádkoznia. Ezzel kapcsolatban említenék meg valamit, ami számomra egy meghatározó felfedezés volt, hogy amikor Amerikában voltam teológiai ösztöndíjon, volt egy olyan tantárgyam, aminek a keretében tanultunk imádkozni! Az imádkozást tehát lehet tanulni! És ha ezt megteszi valaki, akkor az rendkívüli módon gazdagítja az Istennel megélt kapcsolatát és az életét. A Bibliaórák alkalmai sokkal inkább bevett gyakorlatnak számítanak gyülekezeteinkben, mint az imaközösségek. De olykor még ezeket is nehéz beiktatni a gyülekezeti tagok mindennapos teendőinek a sorába. Ez nem meglepő, hiszen akár a Bibliaóra, akár az imaközösség egy nagy fegyver Isten gyermekeinek a kezében a Sátán ellen (Ef 6,17, Mk 9,29), aki megpróbálja tönkretenni az életünket, ellopni az örömünket és hazugságok rabságában tartani minket (Jn 8,44). Éppen ezért megtesz mindent, hogy ezeket az alkalmakat akadályozza és gátolja. De nekünk, Isten gyermekeiként harcolnunk kell ellene (Ef 6,12), amihez az erőt maga Jézus Krisztus, a világ Ura adja nekünk, ha elfogadjuk Tőle (Jn 16,33). Azért olyan fontos Isten Szavát tanulmányoznunk, mert Jézus maga mondja róla, hogy az az igazság (Jn 17,17), az igazságról pedig Jézus máshol azt mondja, hogy: „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,32). Mindezek miatt az Őrimagyarósdi Gyülekezet lelkészeként is igyekeznék ilyen alkalmak szervezésére és megtartására. Ezek mellett természetesen a már jól működő alkalmakat is tovább vinném. Természetesen az iskolai hitoktatást is örömmel vállalnám. Tudom, hogy a gyülekezetnek fontos az ifjúsági munka, és természetesen számomra is az, a hittanórák megtartásán túl is. Ezen a téren is igaz, hogy a meglevő és jól működő alkalmakat igyekeznék tovább vinni, esetleges új alkalmak kialakításáról pedig majd azután tudnék gondolkodni, hogy megismertem a gyülekezetet. Amint a gyermekeink életkora ezt megengedi, feleségem is örömmel részt venne majd az ifjúsági munkában. A gyülekezet területén levő táborhely kihasználtságához hosszabb távon szívesen hozzájárulnék – szintén, akár feleségem bevonásával is – keresztény táborok szervezésével. De erre is igaz az, hogy ehhez majd még alaposan meg kell ismernem a gyülekezetet, valamint a táborhely adottságait is. Jó közösségépítési lehetőségnek látom még a gyülekezeti kirándulásokat, amikből évente egyet szívesen szerveznék. A közösségi programok mellett fontosnak tartom a személyes beszélgetéseket is! Akár látogatások formájában, akár lelkigondozói beszélgetések formájában. Ebben a kérdésben azonban kérném a gyülekezet segítségét is, hogy jelezzék felém az igényeiket, hogy tudjam, kinek éppen mire lenne szüksége. És szintén kérném a gyülekezetet, hogy jelezze, milyen közösségi programokra lenne igénye. Ehhez kapcsolódóan pedig megjegyezném, hogy számítanék a gyülekezet tagjaival való együttes munkálkodásra, szolgálatra, ahogyan, ha jól tudom, ezt eddig is így élte meg a gyülekezet a lelkészeivel. Amiről írni tudtam, az az, hogy én mit tehetnék és tennék szívem szerint a gyülekezet építéséért. De amint az általam választott bevezető igéből is látszik, szeretném hangsúlyozni, hogy a gyülekezetet csak és kizárólag az Úr, Jézus Krisztus építi az Ő Szent Lelkének erejével. A mi dolgunk annyi ebben az összefüggésben, hogy megtegyük, amit ránk bíz az Úr, és ne akadályozzuk meg az Ő munkáját, hanem engedjük, hogy rajtunk keresztül is munkálkodjon! Ezért is tartom annyira fontosnak a Biblia tanulmányozását és az imádságot, mert ezeken keresztül tud vezetni engem is az Úr, hogy megértsem és megtegyem az Ő akaratát.

Dobó Dániel lelkész

Nagycserkesz, 2018. augusztus 13.